|
|
|
|
.jpg)
Általános információk
| Képzőművészet és építészet Az indián őslakosság már időszámításunk előtt is létrehoztak már művészeti értékű alkotásokat. Az inuitok fából és agancsból készítettek faragványokat, szobrocskákat feltehetően vallási célzattal. Más törzsek barlang- és sziklarajzokat, gazdagon díszített kerámiákat hagytak az utókorra. Az inuitok művészete a XXI. században is meghatároz, elsősorban szobraikkal írják be magukat Kanada művészettörténetébe. Aqghadluk, Qaqaq Ashoona és Tommy Ashevak a kortárs kanadai művészet legkiemelkedőbb alkotói közé tartoznak. Az indiánok, főleg a haida, kwakiutl, nutka, szális és tlingit nép közül valók, már időszámításunk előtt 5000-ben is mesteri fafaragványokat készítettek, melyből a ma is tetten érhető, lélegzetelállító szépségű indián művészet fejlődött ki. Az indián mesteri fafaragás tanúi, a több ezer éve készült, az indián mitológiát megjelenítő totemoszlopok, ma is láthatóak az északnyugati partvidéken, Vancouverben és környékén valamint Vancouver-szigeten. A sziklarajzokon, petroglifákon a totemoszlopokéhoz hasonló motívumkincseket láthatunk. A híres XX. századi totemoszlop faragók, Bill Reid, a haida nép leszármazottja, Mungo Martin, a kwakiutl nép leszármazottja. Munkájuknak köszönhetően újraéledt a totemoszlop-állítás hagyománya. Az indián nemzetek tagjai nemcsak a fafaragásban, hanem a festészetben és ékszerkészítésben is igen tehetségesek. Az országba bevándorló európaiak kezdetben figyelmen kívül hagyták az őslakosság művészetét, rendre a hazai irányzatokat követték. Építészet terén erőteljesen a francia hatás érvényesült, amit leginkább a fallal körülvet Québec városában a legnyilvánvalóbb, hiszen a belső városrészt a franciaországi erődített városok mintájára építették fel, beleértve a középületek, templomok, kolostorok, paloták stílusát. A XVIII. század közepére a britek átvették az uralmat az addig franciák által ellenőrzött területek felett, így a brit hatás lett a jellemző. A XIX. század első felében a klasszicista és a neoromán stílus mellett a neogót stílus vált uralkodóvá, melynek egyik legjelentősebb példája a montréali Notre-Dame-templom, melyet J.O’Donell építész készített 1824-ben. Szintén neogót stílusban készült az ottawai parlament is, Th. Fuller építész által. Később a század előrehaladtával a neogót keveredik neoreneszánsz és a neobarokk stílussal, amely egyértelműen érzékelhető 1878 és 1892 között készült québeci parlament épületén. A századfordulóra és a XX. században egyértelműen az Egyesült Államokban elterjed építészeti stílus alakította Kanada építészetét. Kezdetben a historizáló és romantikus építészet hódított, később azonban megjelent a funkcionalizmus és a modern építészet. A modern építészet egyik iskolapéldája a torontói városháza, amelyet a finn V. Revell építész készített. A szobrászat a francia templomok díszítésével kezdődött, dekoratív oltárok és márványszobrok készítése késztette. Az európai hagyomány, hogy a szobrászat kizárólag egyházi célra használható, egész a XIX. század végéig kitartott, és csak a XX. században kezdtek a városok köztéri szobrokat, emlékműveket felállítani, vagy középületek homlokzatát díszíteni. Természetesen az indián szobrászművészet sem elhanyagolandó. Érdemes megemlíteni a magyar származású Tölgyessy Viktort, aki az 1956-os forradalom 10. évfordulójára Torontóban felállított emlékmű készítője. Jelentősebb XX. századi kanadai szobrászok: Louis-Philippe Hébert, H. Hébert, Armand Vaillancourt és Robert Murray. A szobrászathoz hasonlóan a festészet is a templomi művészet eszközeként jelent meg kezdetben. A tájképfestészet az egyre erősödő angol jelenlét kapcsán kezdett kifejlődni. Portréfestészettel főleg a XVIII. századi vándorfestők foglalkoztak. Az indián tárgyú festészet is jelentős volt, melyet főleg európai származású festők műveltek. Az 1880-ban létrehozott Királyi Kanadai Művészeti Akadémia (Royal Canadian Academy of Arts) fellendítette Kanada művészeti életét. Emily Carr, az első elismert női festő Kanadában főként az északnyugati part indián népeit és totemoszlopait örökítette meg. John Lymann Matisse követője, alapította meg a Kortárs Művészeti Társaságot (Contemporary Arts Society) Montréalban. A XX. század második felétől Kanadában is hódított az absztrakt és a szürrealizmus. A mai kanadai művészek is bekapcsolódnak a külföldi mozgalmakba, alkotásaikba a világ más tájairól érkező hatásokat is beleépítenek. |
| Területek: Északnyugati Területek (Northwest Territories), Nunavut, Yukon terület (Yukon Territory), |
| Városok: Calgary, Edmonton, Fredericton, Halifax, Iqaluit, Montréal, Ottawa, Regina, Saskatoon, St. Albert, Toronto, Vancouver, Victoria, Whitehorse, Winnipeg, Yellowknife, |
| Nemzeti parkok: Nahanni Nemzeti Park, Wood Buffalo Nemzeti Park, Yoho Nemzeti Park, |
Impresszum | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat | Kanada
